Menni vagy maradni?

Akadémikus a kérdés, persze, hogy menni! De milyen áron?

A történet a következő: a párom kapott egy állásajánlatot Európa egyik legnagyszerűbb fővárosába. Első hallásra azt gondolnám, hogy „igen, igen, ez szuper!”. Kinyílik a világ: új város, új ország, új nyelv. Hihetetlen gazdagság: más kultúra, történelmi tájak, a gasztronómia, az ottani borok!  „Igen, igen, ez szuper!”.

… és aztán jön az „igen, DE!” és nem is kevés…

A gyereknek persze az a jó, ha ilyen kiskorában már találkozik idegen nyelvű környezettel, egy másik világgal, de elengedni három évre a Dunát, a stéget, a kertet az ő gyermekkorából is nagyon nehéz.

… és itt a 12 éve társunk, barátunk, Kutyánk! Őt kivinni egy társasházba, innen a kertből, vétek lenne.  Szerencsére a nagyszülők szeretettel várják magukhoz, ismeri is őket, nyaralt már náluk, amikor nem labi-barát helyekre utaztunk, de mégis… itt hagyni a hűséges farok-csóvát, az együtt futást, az „alig vártalak már haza” vakkantást...

… és aztán itt a világvándor macskánk, ő fogadott minket örökbe 13 évvel ezelőtt és azóta már a második szomszédunkat veszi le a lábáról és "albérel" nála. Miatta nem aggódom, ő majd kap itt helyben „koszt-kvártélyt”, de… itt hagyni az odagömbölyödő dorombolását, és kinek fogja hordani ezután az elkapott tücsköt-bogarat…

… és aztán a leánderek! A két Óriásfehérke (Egy és Kettő) és Kisrózsaszínke, egyenként is súlyos személyiségek, ők is összenőttek velünk: legalább 10 éve együtt virágzunk ki nyaranta, kire bízzam őket, ki fogja a hőmérő intő szavára, óvatos, derék kímélő mozdulatokkal, védett helyre cipelni őket…

… és a szobanövényeim: a lassan tízéves jukka és a gyermekei (3), a nagykorú Fikuszbenjaminikusz és Sugárka az Arália, az első a 12 beszerzett közül, aki túlélt és akart velünk lenni … és a többiek, … itt hagyni?

..és mi legyen azzal az 500 tulipánhagymával, az írisz gyűjteménnyel, a rózsáimmal, az illatos kerttel , a fűzfámmal, a lilaakáccal, és a két meggyfával, az első báli ruháját próbálgató gyönyörűséges iszalagommal? Kinek lesz türelme a hullámos ágyásszegély mentén nyírni a füvet, gazolni, metszeni, komposztálni, trágyázni, leszedni, ültetni …

… és mi legyen  a Dunával, a stéggel, a bodzabokrokkal, a jóga csoportommal, a tejes-gazdámmal, a magos nénivel és a fűszeres bácsival a hetivásárban…

A könyveim és barátaim bárhol megvárnak, őket nem is féltem annyira, de IDE nehéz lesz visszatalálni, nehéz…

Menni vagy maradni? Nehéz döntés, azt hiszem egészen beágyazódtunk…

lejegyezte: ebaratnőm