2014 haikuban, Selyemgubanc módra

Ilyen volt számunkra a 2014-es év, a haiku szabályait Selyemgubanc módra értelmezve, maximum 20 szóban:

Téli kérdezz - felelek Sziluettesen

Kopár, zúzmarás faágak - a világ tele van színekkel. Válassz egy színt, amely a legjobban illik a téli hangulathoz!

A sötétkéket választom. Jól variálható fehérrel, pirossal, feketével. Elegáns, hideg szín, amit mostanában fekete helyett hordok, és előszeretettel választom kabát, csizma vásárlásánál is.

Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel. Melyik az a zene, ami megmelengeti a szíved és miért?

Ákos mindegyik albumán találok legalább egy olyan zenét, ami megmelengeti a szívem. Nehéz lenne egyetlen egyet kiemelni, mindegyik meg nem férne el az oldalon.

Rég tovatűnt karácsonyok emléke

Mintha tegnap lett volna és mégis olyan nagyon-nagyon régen. Egy elmúlt évszázadban. Egy elmúlt rendszerben. Egy elmúlt korban. Igen, a fiatal és lázadó időszakunkról mesélek. Amikor még sok minden tilos volt, amikor még lehetett jó dolgokkal lázadni. Haj, de régen volt.

Az induló kép olyan, mint a dalban: tél volt, hó esett és jöttek az Ünnepek… Elkezdődött a vakáció. Anya minden napra más-más feladatot hagyott.  Ma a szőnyegeket poroljátok ki és jól forgassátok bele a hóba, hogy frissüljenek fel…, Ma sütni fog a nap, itthon maradok, ablakot pucolunk…

Hagyomány

A nagyszülők háza olyan, mint egy időutazás, mint ahol megállt az idő, és a múlt emlékeire hiába rakódik porréteg, sosem fedi be őket igazán és mindent át lehetne élni újra, egy kicsit idősebben.. Ugyanazok a kis díszek kerülnek elő, amiket még mi csináltunk gyerekként, a fotók azokról, akiknek arcát már csak innen ismerjük, és a világban szétszóródott rokonoktól kapott képeslapok. 

Ez karácsonykor igazabb, mint valaha. Szenteste előtt pár nappal – általában huszadikán - mézeskalácstészta vár begyúrva ennek az időtlen lakásnak a konyhájában. Régen a többi unokával együtt sütöttünk, de mára már csak én maradtam, barátnőmmel karöltve, aki a hosszú ismeretséget tekintve, már a család részét képezi. 

A nagymama teával fogad minket,

Karácsony - zenével és filmmel

Mi az, amit legjobban szeretek ebben az ünnepben? A karácsony illatai mindig lenyűgöznek, a narancs, a szegfűszeg, a fenyő, a hűvös hó illata, és a gyertyák meg a sütemények illata. Az adventi időszakban az esti gyertyagyújtás rituáléja és az apró égősorok, amiket ide-oda kiteszünk a szobában, a kertben, mind az ünnepre hangolnak.

És ami nélkül nincs ünnep, az a zene.

Zene reggel, este, éjjel és jó filmek. A karácsonyi szünet a zenehallgatás, a kanapén üldögélés és a közös filmnézés ideje, szívmelengető gyerekfilmekkel és jó lemezekkel, egy pohár kakaóval, forralt borral.

Mindenkinek van toplistája bizonyosan, én a következőket ajánlom:

Karácsonyi szokások

A karácsony ünnepkörének és szokásainak  eredete még ősember korunkban keresendő. A  napfordulók éjszakái minden nép hitében az emberfeletti lények földön-járásának órái,  ekkor lehet  őket megnyerni vagy legalább a rontást távol tartani, a varázsló és jövőkutató szokásokkal. Mindenki másképp ünnepelt; lakomás ünnep volt például a rómaiaknál és a halottak megvendégelésének estéje a germánok körében. A keresztény  egyház a világosságot és az életet  egyszerre kapcsolta  Istenhez, ezért december 25-e Jézus  születésének, azaz  a " világ világosságának", a szeretetnek ünnepe lett.

A magyar hagyományok szerint a karácsony esti vacsorához az asztalt ünnepélyes módon terítik meg. 

Karácsony címszavakban

Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.

Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.
Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.

A szeretetről, ahogy én látom – adventi töprengős, a negyedik

Négy vasárnap, négy misztikus fogalom: hit, remény, öröm, szeretet. 

Íme a keret, ami meg határozza az adventi készülődést. Mert készülünk. Készülünk, ki így, ki úgy. Vannak, akik a hagyomány jegyében, vannak, akik a korunk diktálta divat szerint, van, aki örömmel és lelkesedéssel, van, aki unottan „csak legyünk már túl rajra” hozzáállással és van, aki szomorúan, sok-sok hiányérzettel, mert nincs amit előkészítenie vagy nincs akivel. Mindenki úgy éli meg, ahogy tudja: rohanva, felpörögve, stresszként, örömteli izgalommal, sűrű, dolgos időszakként vagy békében, elcsendesedve. De Ilyenkor mindenki készülődik.

Csináld magad karácsonyfa díszek

A tömeggyártás helyett vagy mellett olykor szeretem saját készítésű díszekkel ékesíteni a fenyőt. Kis kézügyességgel, türelemmel és némi kreativitással mesés, egyedi díszek készülhetnek, amik aztán jó érzéssel töltik el az embert az ünnepek alatt minden alkalommal, amikor ránéz a „művére”, a feldíszített karácsonyfára. Kézügyességgel nem szolgálhatok a fenyő díszek otthoni elkészítéséhez, de néhány ötlettel igen. 

Szárított gyümölcsök: szeletelt narancsot, citromot, csillag gyümölcsöt, almát megszárítunk (3-4 mm karikákat vágunk a gyümölcsből, majd sütőben 70-80 C 3-4 órán át szárítjuk) majd selyemzsinórból vagy kender zsinórból akasztót készítünk és fellógatjuk a fenyőre.

Legkedvesebb - legborzasztóbb...

...karácsonyi ajándékom.

Annyi, a szívemnek kedves, emlék jelenik meg lelki szemeim előtt, ha a gyermekkori karácsonyi ajándékokra gondolok. És az ajándékokon túl előkerülnek a fények, illatok… Apukám és anyukám sürgölődése reggeltől a konyhában… a sok karácsonyi mese a tévében… a fenyő díszítése… illata, és fényei, majd az öröm az arcunkon miután belépünk a világító karácsonyfához öcsémmel, és kibontjuk az ott sorakozó ajándékokat.

Mi általában hetekkel az ünnep előtt igyekeztünk megtalálni a nekünk szánt ajándékokat szüleink biztosnak hitt rejtekhelyeiről. De mégis mindig sikerült meglepniük.

Adventi vásározós

Csak néhány órányi autóútra igazi mesevilág vár.

Karácsonyi díszkivilágítás, jászol és kis Jézus, fenyő és mézeskalács illat, punch, forralt bor, sült kolbász és még sok-sok minden mi szem szájnak ingere.

Rég nem látott, külföldön élő barátnőm meghívott minket magához egy hosszú hétvégére és örömmel elfogadtuk. Szerintem Ausztria egyik legcsodálatosabb helyén él, ahol egy tengerszem köré épült városkát, a még nyáron is havas hegycsúcsok vesznek körül.

Az öröm útjai - adventi töprengős, a harmadik

Már csak egy adventi vasárnap választ el karácsonytól, ez az öröm vasárnapja. Az elnevezés vallási alapon történt, az ünnep közelsége az öröm forrása.

Az örömteli ünnephez eljutni azonban nem fenékig tejfel. Manapság mintha azt hinnénk, hogy örömöt is vásárolhatunk. Úgy hírlik, hogy az öröm árucikk. Mértéken felül eszünk- iszunk, vásárolunk, hogy örömünk legyen, de ez a habzsolás csak kiégést eredményez.  Karácsonykor a helyzet a tetőpontra hág: szeretetben, bőségben ünneplő mintacsaládok  „támadnak ránk” minden fórumon. Szép, szép, de jóból is megárt a sok.

A másik

Magabiztosan lépett be az üzletbe.  Drága kabát, elegáns táska, frissen beszárított frizura, szolid smink. Egyenesen a gyerekholmikhoz ment. Látszott, hogy nem először jár itt, és lerítt róla, hogy tudja, mit akar. Gyorsan végigpásztázta a választékot, megtapintott egy-két darabot, majd finoman lebiggyesztette a száját, jelezve, hogy ez nem az, amit szeretne és távozott. Meg sem nézte az árcédulákat. Nem azért hagyta ott a drága holmikat, mert nem engedheti meg a pénztárcája, hogy bármelyiket megvegye. Egyszerűen nem volt elég jó neki.

Alig pár percet töltött az üzletben. Közben rá sem nézett a biztonsági őrre, pedig jövet-menet pár centire ment el mellette. Feltűnhetett volna neki, hiszen szokatlan módon egy nő vigyázott az üzletre. Talpig egyenruhában, ami elrejtette amúgy nőies alakját. Szorosan összefogott hajjal, amit szeretett volna befestetni és divatosra vágatni, mint régen, amikor még megtehette, hogy kéthavonta fodrászhoz járjon.

Karácsonyi rohanás

Rutinszerűen feldob egy sminket. Semmi extra, csak az évek óta jól bevált, három perc alatt elkészíthető verzió: egy kis alapozó, szemhéj púder, szempilla spirál. Egy leheletnyi parfüm, amit annyira szeret és ami akkor is „öltözteti”, ha amúgy nem érzi magát csillogónak, mert karikás a szeme a fáradságtól. Kabát, a kedvenc táska, ami bármilyen öltözéket feldob.

Pár órát le tud csípni a délelőttből, mielőtt bemegy az irodába. Majd este tovább bennmarad, hogy mindennel elkészüljön, de most kihasználja, hogy nincs megbeszélése. Legalább a gyerekek ajándékát szeretné megvenni. Semmi fölösleges, semmi kacat. Valami játék, mert a gyerekeknek attól csillog a szeme és valami hasznos, amire amúgy is szükség van. Pár szép ruhadarab, egy jó meleg pulcsi, vagy pizsama.

Dugó, parkolás, tömeg az üzletekben. Hogy lehet, hogy kedd délelőtt, munkaidőben ennyi ráérős ember sétálgat a plázában? Ezt sosem értette. És még négy hét van karácsonyig. Mi lesz később? A nagy gazdasági válság idején...

Mikulástól a kék bolygóig

Ho-ho-ho-hóóó!!!! – kiabálja a Mikulás az amerikai rajzfilmekben.

Hó!!! Hó??? Mikor lesz már hó? – sóhajtozom minden évben december elejétől kezdve. De a hó csak nem jön. Kisgyerekként vidáman énekeltük a Hull a pelyhest, és bizony ritkán volt olyan év, hogy a Mikulásnak szégyenszemre sárban, esőben kellett megérkeznie. Vagy esetleg tavaszi napsütésben. Többnyire november végén leesett a hó, és az masszívan megmaradt tavaszig, időnként friss rétegekkel gazdagodva. Milyen jó is volt a téli szünetekben szánkózni, hógolyózni, a sok mozgástól és a csípős levegőtől kipirulva hazamenni. A mai gyerekek már csak a filmekben látnak fehér karácsonyt, mert olyan, hogy szentestére hó legyen, már évek óta nem volt hazánkban. Vagy csak a hegyekben.

Anyagiak - adventi töprengős, a második

Felbolydult a város, kezdetét vette az adventi időszak. A boltok, plázák parkolói tömve vannak autókkal; a pénztárak előtt kígyózó sorokban állnak az emberek. Mindenki keresi az igazit, a legtökéletesebb és legjobb ajándékot karácsonyra.

Tolonganak az emberek az elektronikai cikkeket árusító nagyáruházban, a plazmatévék eladása csúcsra fut, de az okos telefonok sem szomorkodnak a kirakatokban többé, mert raktáron egy sem maradhat, úgy kapkodják a legdrágább modelleket, mint a cukrot. Az boltok tulajdonosai megsokszorozott készletekkel, bővített raktárakkal igyekszenek állni a rohamot. Ideiglenes pénztárosokat vesznek fel, na meg biztonsági őröket.

A mikulás ajándék

A Mikulásban gyerekkoromban azt szerettem legjobban, hogy addigra mindig leesett a hó. 

Nagyon odavoltam a télért, szerettem a hangtalan fehér pilléket elkapni, szerettem a szikrázó fényt, ami ezer színben visszatükröződött a mindent jótékonyan beborító fehér takaróról, s szerettem, hogyha résre zártam a szememet a pilláimon megálló hópelyhek is szivárványszínben szikráztak. Szerettem, hogy csúszós volt az út, hogy korán sötétedett, szerettem a gyertya fényét és szerettem még a hideget is, ami pirosra csípte az arcomat. Ebben az időszakban azonban, a nagy-nagy csodavárás volt a legszebb. A városka főtere, ahol laktunk, fénybe öltözött: szalagok, gömbök, fenyő- és fényfüzérek. Akkoriban még nem volt ilyen sok, mint manapság, de ami volt, az igazi varázslat volt.

Mennyből az angyal - 2. rész

Minden évben eljött a nap, az a nap, amikor nem volt szabad hozzászólni. Csak ült egész nap egy könyvvel a kezében és olyankor apával mi csináltuk a vacsorát. Apa azt mondta, hogy az a könyv a Biblia, az szól az Istenkéről meg a kis Jézusról. 

Kérdeztem tőle, hogy vannak-e benne angyalok? Azt mondta, hogy igen. Akkortól tudtam, hogy én is az leszek majd egyszer. Angyal.
 
Furcsa időszak következett. Apa összepakolta a játékaimat és ruháimat egy sporttáskába és kocsival elvitt a hegyekbe mamáékhoz. Nem értettem, mivel oda mindig csak együtt mentünk eddig, de igazából nem bántam, mert kirándultunk sokat és mama játszott velem, égett a tűz a cserép kályhában és sütöttünk palacsintát. Délutánonként csendes pihenő volt, ebéd után lefeküdtek papával aludni. Ilyenkor legtöbbször rajzoltam vagy sétáltam a havas kertben.

Egy hétig voltam ott, mert egyik délután mama megtalálta a rajzaimat és azt mondta apának, hogy ennek a gyereknek az anyja mellett van a helye, hiszen folyton csak őt rajzolja.

Mennyből az angyal - 1. rész

Anyám pszichológus volt. Gyerekekkel rajzoltatott képeket. Családjukat, főleg. Volt, hogy hazahozta ezeket a rajzokat és megkérdezte tőlem, mit látok?

 
- Házat – mondtam. – Anyukát, apukát, kismackót. Pohár tejet. Törött csészét. Lógó fülű kutyát.
- Jó, jó. De milyennek látod? – keresztbe tett lábbal ült, gyönyörű, izmos vádliján felszökött egy harisnyaszem. Fekete lakkcipője akkor is kopogott, ha ült.

- Pirosnak látom. Kicsit sötétnek. Maszatos, nem pontos vonalak.

- Nagyon jó, sokkal jobb. Látod, tudod te, mit kell nézni!

Gyertyaláng

Emlékszik az adventekre az otthonban. 

Ők maguk készítették a koszorút és Joli néni azt is megengedte a nagyobbaknak, hogy meggyújtsák a gyertyákat vasárnaponként. Jó volt nézni a gyertyalángot, olyan melegséget sugárzott. Énekeltek is mellé. 

Ágyba bújáskor mindig az édesanyjára gondolt. Arra, akit életének 8 évéig csupán háromszor látott. Legalább is ennyire emlékezett. Édesanyának ő nem kellett. Nem kellett eléggé. Soha nem vitte magával haza, hiába vágyott rá. Próbálta elképzelni, hol lakhat, hová megy, miután könnyes puszikkal búcsút vesz tőle. Már nem is emlékszik pontosan az arcára, inkább csak egy hangulat, ami eszébe jut és a vágyakozás. Édesanya az utóbbi 3 évben nem jött egyáltalán. Joli néni szerint lemondott róla, így most ő már örökbe adható. A filmekben látta, milyen egy igazi otthon és milyen egy igazi család. Milyen egy karácsony. 

Kerülőutak - adventi töprengős, az első

avagy jó-e, hogy nem tudjuk azonnal, hogy a kincs a párnánk alatt van?

Egy lelkész barátom nemrégiben megajándékozott egy cd-vel, amin az ő elmélkedései hallhatóak. Noha jómagam nem vagyok vallásos, szívesen elgondolkozom bármilyen, számomra érdekes (akár vallási) témán. Így történt, hogy többször meghallgattam a kerülőutak szerepéről szóló részt. 

Vajon mennyire haladhatunk életünk során célegyenesen? Kell-e arra törekednünk, hogy a lehető legrövidebb úton jussunk el célunkhoz idő és erő takarékossággal? Mintha manapság mindenki egyre hatékonyabb akarna lenni: a nagyvállalatok időgazdálkodás tréninget kérnek, hogy még többet tudjanak a munkatársak teljesíteni még rövidebb idő alatt, az elfoglalt magas beosztású vezetők igyekeznek minden házimunkát „kiszervezni”, és bejárónőt, bébiszittert, kertészt, házi fodrászt és manikűröst stb. tartanak.

Női kézilabda EB Budapest ...és gyorstalpaló

Zúg a lelátó! A nézők ritmikusan skandálják a biztató szavakat, a játékosok szívüket-lelküket kitéve küzdenek! Hajrá Lányok!

Ez a kézilabda! A női kézilabda!

Kézilabda Európa bajnokságot kétévente rendeznek. Legutóbb 2012-ben Szerbia rendezésében a Magyar válogatott bronzérmes lett. Az aranyérmet a montenegrói válogatott vihette haza. Idén ők a címvédők. A 2014-es női kézilabda Európa-bajnokságot december 7. és december 21. között közösen rendezi Magyarország és Horvátország.  A torna mérkőzéseinek öt város ad otthont: Budapest, Debrecen, Győr, valamint Zágráb, és Varasd. A döntőt a Papp László Budapest Sportarénában rendezik. A tornán 16 csapat vesz részt, ebből kettő a rendezőket képviseli és 14 csapat a selejtezőkből jutott be a tornára. A torna győztese részvételi jogot szerez a 2016-os nyári olimpiai játékokra, és a 2015-ös női kézilabda-világbajnokságra.

Programról és a jegyekről bővebben itt: http://www.jegyaruhaz.hu/sport/1177-ni-kezilabda-europa-bajnoksag-2014-budapest-gyr-es-debrecen

Hűtlenek

Régi, összeszokott társaság az övék, már az iskola óta barátok,  a párok többsége is ott talált egymásra. Ahogy szépen sorban jöttek a gyerekek, megritkultak az addig szinte napi, rendszeres találkozások, esti sörözések, de azért mindig szakítottak időt egymásra. Egyik ilyen esti beszélgetés során a válásokra terelődött a szó, és arra, hogy mennyire szerencsések, hogy mind boldog, kiegyensúlyozott házasságban élnek. Pedig a statisztikák szerint legalább négy párnak már külön kellett volna válnia. 

Aztán fordult a beszéd fonala, és amikor már régen másról szólt a beszélgetés, a barátnője mellé telepedett és kicsit félve, óvatosan belekezdett a mondandójába, hogy ő bizony hibázott.

A szavak

Azt mondják, nem kellenek szavak ahhoz, hogy közöljünk valami fontosat. Én nem hiszem. Pont ez az, ami eltorzult a világban. Ez az, ami tönkreteszi a kapcsolatokat: a szavak hiánya. Nem beszélünk, magunkban tartunk dolgokat és szépen lassan elszokunk attól, hogy megfogalmazzuk azt, ami bennünk zajlik. Felgyűlnek lelkünkben a kimondatlan szavak és zűrt okoznak.

Nem használunk szavakat, amikor éppen elégnek bizonyul egy pillantás is és csodálkozunk, hogy összetévesztjük az érzéseket. Hogy, például, fogalmunk sincs, mi a különbség a szerelem és a ragaszkodás között. Hogy miért értékelődik át reggelre az esti ölelés. Hogy attól még, hogy valakivel jó együtt lenni, nem biztos, hogy hozzá akarunk tartozni. Szavak nélkül elveszünk saját magunkban, elmosódnak a határok és mindezt arra fogjuk, többek közt, hogy nem lehet szavakba önteni az érzéseket.

Üzenet – (nincs tárgya)

Alig várta már a hírt. Nem ez volt élete legnagyobb eseménye, de tudta, hogy a barátjának milyen fontos és hogy az ő élete bizony megváltozik ettől. Szeretettel figyelte, ahogy korábban hosszasan készült az eseményre, aprólékosan eltervezett mindent. Legutóbb is azt újságolta, hogy minden rendben, csak az nagy Nap van hátra, de hamarosan... Napsugaras jókedv áradt a hangjából. Aztán csend. Persze, hiszen így volt megbeszélve, semmi elhamarkodott örömködés, jobb is, ha eleinte csak maga van, kell tudni időt adni, majd elérkezik a barátokkal való együtt örülésnek is az időpontja… Nagyon várta már a hírt!

Disznótoros címszavakban

Előző nap: fohász a jó időért, kérd el a teknőt, aprítsd a fokhagymát, élezd a késeket, szalma is kell, tiszta a konyha, jaj mi lesz itt holnap…

A nagy nap: hajnal hasad, csizma csoszog, disznó visít, fül bedug, takaró fejre, nem segít, így is hallom, fogd meg a lábát, most szúrjad, tartsd a tálat, juj elszaladt!!! még egy szúrás, végre kimúlt, igyunk egy féldecit

Ég a szalma, perzselt szőr szag, vértócsák, vigyél meleg vizet, hozd be a tálat, remeg az alvadt vér, nem bírom, még csak reggel van, igyunk egy féldecit

Kóstold a fülét, nekem nem jut, segíts nagyanyádnak belet tisztítani, pfuj nem segítek, forgasd a sült húst, hozz savanyú káposztát, esik az eső, a teremtésit, sártenger lesz, igyunk egy féldecit

A hálózat csapdájában

Hétköznap: mindenki ébren már, a reggeli elkészítve, gyerek sínre téve, "napi-betevő-reggeli-kávé" az asztalon, csak hogy jól induljon a nap és… net. Délelőtt: munkahely, napi meló, rengeteg tennivaló, pörgés jobbra, pörgés balra, intézkedés és új problémák generálása, aztán, úgy félidőben megpihenek egy kicsit - a jól kiérdemelt salátámmal es mellé egy kis… net. Délután: mielőtt beindulna a családi élet, végre egy kis  csevej a barátnémmal. Beérek a kávéházba, leadom a rendelést, s míg ideér Saci a kézmosásból egy kis…  net.  Este: az arra érdemesek ágyban, csendes pihenőn, a kedves valamin még szöszmötöl, s míg a pamlaghoz piszmogja magát egy jó kis esti összebújásra, addig….net. Nehogy bárki is azt higgye, hogy a hétvége más… Net a buszon, net a kádban, net a váróban és net a konyhámban; net mindenütt, ahol csak van egy kicsi térerő.

Anyukám és a Facebook

Augusztusban három napot anyukámnál töltöttem. Megmutatta új szerzeményét, a laptopot, amit Miskolc város jóvoltából kapott, a - támogassuk egy kis modern technikával a munkanélkülieket, nagy családosokat és nyugdíjasokat – program keretében. Az E-mail kezelés már elég jól ment neki, a bátyámnak nem kevés idejébe került ez. Így kézhez kapja idejében a legfrissebb tudnivalókat a nyugdíjas klubját illetően, és nem kell arra várnia, hogy valaki rátelefonáljon az aktuális tudnivalókkal.
És Skype-on tartva a kapcsolatot, mindig látja, hogy a bátyám és sógornőm arca mennyire gyűrött vagy sem esténként.  

Látja az aktuális időjárást és a híreket. Tehát nagyjából itt tartott az informatika és világháló terén, mikor éppen kapóra jöttem az új ötletéhez. Nézzük meg a Facebookot! – javasolta. De kiderült, hogy nem csak megnézni akarja, hanem regisztrálni is. A bátyám óva intette ettől, nem neki való, de szilárdan kitartott amellett, hogy vágjunk bele. Regisztrált, megmutattam kábé mi hogyan működik, aztán ő ismerősnek jelölt, én meg visszaigazoltam. Mikor meglátta a feliratot, hogy mostantól ismerősök vagyunk, 5 percig gyöngyözőn kacagott a helyzet morbidságán, mondván,
hogy már 44 éve volt, hogy hordott engem a szíve alatt. 

Gyöngéd születés

Évekkel ezelőtt került a kezembe Frédéric Leboyer: A Gyöngéd születés című könyve. Annak ellenére, hogy éppen nem volt aktuális nálam a téma, egy szuszra olvastam el. A szerző - aki szülészorvos és pszichoanalitikus egyben - gyönyörűen ír arról, hogy hogyan is lehet "másként", természetesen, csodaszépen szülni. Álljon itt most egy részlet a könyvből, kedvcsinálónak az elolvasásához vagy akár a szüléshez. :-)

„Igen, a születés olyan, mint

a hullámtól elváló hullám, mely

a tengerből születik, de el nem válik tőle,

senki se nyúljon hát bele durva kézzel.

Tudatos szülés

MINDEN NŐNEK TUDATOSAN KELLENE KÉSZÜLNI A SZÜLÉSRE

Az utóbbi időben sokat lehet olvasni arról, hogy az egyébként is igen kevés számú természetes-szülés párti kórházak egyikéből elkezdték elbocsátani az ebben a szemléletben dolgozó szakembereket. 

Miért? Merült fel bennem a kérdés. Miért nem lehet hagyni, hogy egy nőnek, egy anyának megadasson az a lehetőség, hogy mindenféle beavatkozás nélkül, nyugodt körülmények között szülhesse meg a gyermekét, úgy, ahogyan a természet diktálja. Ez miért olyan nagy kérés?

Ökológiai lábnyom

Dühös vagyok. Tehetetlennek érzem magam. Minden alkalommal, amikor a tengereken úszó szemétszigetekről, a megevett szeméttől elpusztult állatokról, az olajfoltoktól röpképtelenné váló és haláltusát vívó madarakról készült fotókat látok, összeszorul a szívem. Amiről nem tudok, az nem fáj, de erről nem tudok nem tudomást venni, bármilyen távolinak is tűnnek a tájak, ahol a képek készültek. Az Interneten, a tévében, mindenütt szembesülök a világ sebeivel és fájdalmával.

A természet teszi a dolgát és hősiesen küzd, de meddig bírja, mik lesznek a következmények? Mikor azt olvastam, hogy a tengerekben egyes egysejtűek elkezdtek műanyagot „enni”, felfalják az óceánok fenekén landoló flakonokat, mert attól jobban fluoreszkálnak és így könnyebben csalják magukhoz a halakat, akikkel szimbiózisban élnek, elsírtam magam.

Mi a szép az őszben?

Számomra semmi. Soha nem értettem, hogy lehet ez az évszak bárkinek is a kedvence. A nap korán lemegy, reggel és este hideg van, napközben talán meleg, most akkor hogy öltözzek? A szabadtéri kocsmák zárva, vagy pléddel kell takarózni, ami ugye korántsem az az élmény, mint amit a forró nyári éjszakák nyújtanak. A kocsira feltetettem a téli gumit, majd jönnek a 18 fokok, benne a téli ablakmosó, de még mindig a rovarok ragadnak a szélvédőre. A muskátlikat már egyszer behoztam, most újra kivittem, a napszemüvegeket hol elrakom, hol előveszem. A múltkori túrán csak délután 2-kor derült ki, hogy hol is vagyunk voltaképpen, addig olyan sűrű köd borított mindent, hogy csak az orrunkig láttunk, és akarva-akaratlanul is rég látott horrorfilmek jeleneteit idéztük fel.

Nők a művészetben és a világban - Kate McDowell

Kate McDowell – képzőművész

Kézzel készített porcelán szobrai a környezet hatásait mutatják meg a mai iparosodott társadalmunkban. Az eredményül kapott művek egy része szórakoztató, de egyben felkavaró. Különös  módon, a szemlélődőben feszültséget keltve mutat rá a természeti világ, az ember és állat megmagyarázhatatlan összefonódására. Az anatómiai formák, állatfajok és ember alkotta különös tárgyak megmagyarázhatatlan elegye meghökkent és elgondolkodtat egyszerre.

Honlapján így nyilatkozik alkotásairól:

"Az általam készített darabok a környezeti hatásokra, az éghajlatváltozásra, a mérgező környezetszennyezésre és a génmanipulált növényekre reflektálnak.

Ladies night - csajos este?

Jó is és rossz is, vidám és szomorú is ez a történet.

Volt egy zseniális kis csapat, egy jó baráti társaság, sok-sok közös programmal, rengeteg közös élménnyel. Én ebben a közegben önmagam lehettem. Nagyon szerettem azokat az alkalmakat, amikor közös programokat szerveztünk, de azokat még inkább, amikor csak mi csajok, a pasikat otthon (vagy a sörözőben) hagyva, beültünk valahová trécselni, nevetgélni, tervezgetni.

Az ötlet az egyik barátnőmtől eredt. Egyik nap azzal állt elő, hogy mi lenne, ha havonta egyszer valamelyikünk keresne egy jó kis hangulatos helyet és meghívná a többieket ladies night-ra. Mindannyiunknak nagyon tetszett dolog, így az ötlet életre kelt.

Minden hónap első keddje volt a mi esténk.

Smink és önbizalom

Tizennégy voltam, mikor egy nálam 2 évvel idősebb barátnőm hatására megvettem az első rúzsomat. Izgatottan vártam, hogy kipróbálhassam. Kíváncsi voltam, milyen változást fog hozni, hogy illik-e hozzám a választott szín és bevallom kicsit szorongtam amiatt, hogy mit szólnak majd a szüleim és a körülöttem élők.

Néhány évvel később, 18 évesen az akkori trendnek megfelelően, feketével kontúroztam a számat, sötétvörös vagy bordó rúzst húztam rá, erősen festettem a szemhéjamat és a szempilláimat, valamint alapoztam az arcomat. Akkor már nem érdekelt mit gondolnak mások, magam miatt sminkeltem, mert jobban éreztem magam az álarc, a renovált külső mögött. Nekem tetszett és talán a különbözni vágyás is belejátszott a döntésembe,

Üres járat

Távoli zajok szűrődnek be az ablakon, közelebbieket enged át a nem túl jól záródó bejárati ajtó. Autók zúgnak el az utcán, mentő vagy tűzoltó száguld valahol jól hallhatóan életet menteni, zsibog a város. Ajtó csapódik, kisgyerek óbégat, bicikli ütődik a falnak, nyüzsögnek a lépcsőházban. Nappal a szomszédok zajai jól kivehetőek, a környezet zajosságában csöndesnek tűnik a lakás. Nincs benne hangosan ketyegő óra, nem szól a rádió.Csend van, várakozás teljes csend. A nappaliban ül és térdei között leeresztett kézzel a falat nézi, miközben ezek a gondolatok megfordulnak a fejében. Lassan ebédidő lesz, de ez is csak azért jut az eszébe, mert máskor ilyenkor a konyha vidám ritmusa vezeti a lakás-szinfóniát. Most csend van. Nagy, várakozás teli, szomorú csend.

Kék a kökény recece...

Kék a kökény recece, ha megérik fekete,

Én utánam barna legény ne gyere.

Én is annak a babája vagyok,

Aki nékem minden este páros csókot adott,

Kék a kökény recece, ha megérik, fekete,

Én utánam barna legény ne gyere.

Azt kérdi a kapitány, ki babája ez a lány,
Ki babája ez a csinos barna lány.
Én is annak a babája vagyok,
Aki nékem minden este páros csókot adott,

Ady Endre: Halottak napján

"Halottja van mindannyiunknak,

hisz percről-percre temetünk,

vesztett remény mindenik percünk

és gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,

temetkező szolgák vagyunk!

– Dobjuk el a tettető álcát:
 ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Halottak napja

Ilyen volt, ilyen lett...

Mikor kislány voltam, november elsején alkonyatkor szüleimmel mindig elindultunk a temetőbe. Ez akkor olyan természetes volt. Már reggel nagyon vártam az indulást, először csak azt, hogy biciklire üljünk és magunkhoz vegyük a virágokat, a sok gyertyát, gyufát, aztán már azt is nagyon vártam, ahogy nagyobb lettem, hogy én gyújthassam meg az emlékezés gyertyáit.

Manapság semmiért, senkiért nem ülök ezen a napon ész nélkül autóba, nem araszolok, nem keresek  parkolót, nem húzom fel magam a virágok árain, és az emberek viselkedésén, és a bicikli, a távolság miatt, eszembe sem jut.

Novemberi levél

Most megint meglátogattunk a temetőben a lányommal. Korán mentünk, még a nagy járás előtt, mielőtt még olyan sűrű a halottak kertje. Te is jobban szeretted, ha kevesebb és csendesebb a járás körülötted. A lányom kilenc évvel a halálod után született. De Te ezt biztos látod odafentről. 

Mesélek neki rólad elég gyakran, hogy mennyire szerettél olvasni, hogy gyerekkoromban egy UAZ-zal jártunk a fúrótornyokhoz, és akkor nem volt gyerekülés meg biztonsági öv, és a földutakon annyira zötykölődtünk, hogy én felrepültem egészen a kocsi tetejéig, a ponyváig, és bevertem a fejem, de közben nagyokat nevettünk.

Selyemgubanc a Goldenblogon

Szinte hihetetlen!

10 hónap áll mögöttünk. 140 feletti publikált írás és kép, s mindehhez több mint 16 500 kattintás.

Ez alatt az idő alatt ennyi szálat gubancoltunk, írunk, szerkesztünk és publikálunk itt a Selyemgubancon Veletek együtt.

Indulásunk után röviddel kaptunk egy nagyon kedves, pozitív visszajelzést blogos társaktól, a Liebster Award-ot. Most pedig szeretnénk megmérettetni magunkat - egy "szakmai" versenyen is - a Goldenblog-on.

Hogy miért neveztünk?

Grund

Felsírt a fiam. 

Életében először tette ezt. 

Megszületett. A Mária utca hallhatta hangját. Itt volt a Grund is, a Pál utca sarkán.  Az a híres, melyért életét adta Nemecsek. Neki is lesz ilyen grundja vajon? És barátai? Fontos lesz nekik a talpalatnyi föld, ahová játszani járnak majd? Megvédik az ellenséges csapatoktól? 

Közben eltelt 11 év. Vannak barátai. Van tér az utcánk sarkán – szép füves – ahol rúgják a labdát és gördeszkáznak. És tegnap láttam: meg is védik, ha kell. Nem avatkoztam bele. Vacsorára a kedvencét főztem. 

lejegyezte egy kedves vendégünk 

A kép szabad forrásból való.

Lányomnak

Hogy meddig fáj még???   

És akkor most mit mondjak? Hogy a szívügyek egyszer csak elcsitulnak? Hogy pár hónap vagy több még és az egész már csak emlék? S ha szerencséd van, szép marad, s a vége nem öli meg az új vágyakat? Hogy jön még más, kinek szavára, szeme rebbenésére, kézmozdulatára mozdul majd a szíved és lebegsz, újra lebegsz, mert tizenévesen ez így természetes?  De hogy te még álmodsz róla és fáj, ha fölébredsz? 

Ez előfordulhat még, nem ér rögtön véget. Olyan ez, mint a gyász, várni kell, hogy múljon, s minden fájdalommal kicsit könnyed hulljon. S könnyebb legyen, egyre könnyebb, míg elmúlik végleg. De ez csak statisztika, nem ígéret.

lejegyezte: egy kedves vendégünk, Piros Évi

a képet köszönjük Jamie Lackey művésznek.